Sziasztok!
Egy ilyen nagy út előtt elgondolkozik az ember. Azt hiszem, ami ezt az irgalmatlan töprengést kiváltotta belőlem, az a rengeteg vegyes információ, történet, amelyeket a már kint élő vagy már hazatért emberektől kaptam, valamint az elmúlt 3,5 évem (számítva az angliai távozástól), amely meghatározó volt eddigi éltemben. Azt tudom, hogy én személy szerint nagyon szeretnék kimenni. Azt is tudom, hogy a hatalmas elvágyódás ellenére a családomat mennyire szeretem és aggódok itt hagyni, akkor is, ha "csupán" egy évről beszélünk. Nem is tudom miért, hisz nagyon jól tudom, hogy mindenki pótolható - pláne egy átmeneti időszakra. Annyit, olyan rengeteget változtam az elmúlt 6-7 évben, konkrétan onnantól, hogy 2009-ben Angliába mentem. Voltam már esetlen kezdő, depressziós, világutazó, "a kint élő rokon" és "a magyar családtag", a visszatérő, az újra letelepedő. Ezen kívűl voltam ezen évek alatt barna, fekete, vörös és szőke is, húsos 65 kiló és 53 is, egyetemista, tanító néni, párja a páromnak, gazdája a kutyámnak. Most egy kicsit anti-kontinentális akarok lenni. Mi leszek vajon? Amerikai magyar vagy magyar amerikai egy évre? Ti mik vagytok/voltatok? Mi is a különbség? Hogy au pairként amerikai magyar maradsz-e rendkívül sok dolog függvénye. Számít, hogy hova kerülsz, kik lesznek a barátaid, milyen lesz a TE hozzáállásod és a befogadó képességed, fogsz-e kicsit asszimilálódni. Ha valaki magyar amerikaivá válik szintén mindezek dolgok függvénye. A kettő elengedhetetlenül kötődik az amerikanizáciolódáshoz. Anno Apponyi azt mondta a memoárjaiban, hogy barátságosan és szimpatikusan kell Amerikát megközelíteni, más különben az ember elvész ott kint. Szabó László szerint : "Minél műveltebb az idegen, aki Amerikába érkezik, annál valószínűbb, hogy Amerikába sokáig semmit nem fog megérteni." Minél nagyobb elvárásokat pakolunk be a bőröndünkbe, annál nagyobbak koppanhatunk is. A kultúrális különbségek ereje úgy is akkora, olyan hatalmas, hogy nem az, hogy kevesen csinálják végig, hanem kevesek azok, akiknek "tetszik", akik beismerik, hogy ez van mindenhol, nem csak odakint, de még Európán belül is.
Volt egy lengyel diákom, akit magyarra tanítottam angolul és aki a városunkban élt 2-3 hónapig. Rejtély mai napig, miért érdekelte s mi vezette rá a magyar nyelv elsajátítására, de a lényeg, hogy megtörtént. A féfri egy egész baratságos, átlagosan művelt ember volt, aki már utazott, világot is látott. Kérdeztem, hogy hogy tetszik neki itt, és nem fogtok meglepődni, ha azt mondom, hogy csak egy udvarias mosollyal felelt. Mivel egy hét alatt mindenért engem hívott (kocsimosással kapcsolatban stb.), hamar rá kellett jönnöm, hogy ennek az egyáltalán nem antipatikus lengyelnek egy szál barátja nincs a közelben. Következő órán feltettem a következő kérdést, különösebb bevezető nélkül, még pedig, hogy hogy-hogy nincs itt senki barátja? Erre már egy mosoly nem lett volna elég. Azt mondta: "I tried", vagyis "Én megpróbáltam". Azt is mondta, hogy próbált kommunikálni, de mikor a helyiek meghallották, hogy angolul beszél, szabályosan figyelmen kívül hagyták és arréb sétáltak, mindenféle gesztus, arc kifejezés, nemzetközi activity nélkül. Erre én annyit feleltem, hogy sokszor magyarul is irgalmatlan nehéz nekünk a kommunikáció. Szóval ez is csak egy példa arra, hogy habár az Ő hozzáállása megvolt, mint pozitív, a tömeg felöl visszautasítást kapott szuvenírként... Nos, ennek az esélye kisebb egy olyan országban, mint Anglia vagy Amerika, ahol a multikulti egy tény, és elismert. Ettől független, barmok vagy angyalok, mindenhol vannak, mintahogy szerencse és balszerencse is. Én pozitívan állok mindenfelé, ami előttem áll. Máshogy sajnos nem lehet. Én azt vallom, hogy két féle döntés van: jó döntés, és olyan döntés, amit meghoztál, mert úgy gondoltad, hogy meg kell, de nem úgy sült el. :-) A végén mind a kettő valahogy pozitív, mert valamit nyerni fogsz belőle, ha rossz, ha jó volt akkor is (a matekban is van +/-) - valahogy előre hajt.
Ugyanezzel a pozitivitással visszaülök a holnapi vizsgaanyagom mellé. :-)
A következő update nem tudom, hogy mikor lesz várható, mert ez is egy random bejegyzésnek sikerült. :-)
M
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése